Reflexió a mikrotanításról szófelhővel

A mikrotanításomat 2015. október 15-én tartottam, a prezi használatáról. A bemutató második felét tartottam én, amikor már a csoporttársaim megismerkedhettek ezzel a szoftverrel, nekem pedig az volt a feladatom, hogy megmutassam, gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni ezt a programot. A tanítás során számos tapasztalatot szereztem, voltak jó és rossz benyomásaim egyaránt ezzel kapcsolatban. Először is azzal kezdeném, hogy mikor elkezdtem tervezni az órát, nagy gondban voltam azzal, hogy kiválasszam, hogyan lehetne megmutatni a prezit. A programból kifolyólag ugyanis szinte adott volt, hogy csináljak egy kiselőadást a segítségével. Nekem is voltak aggályaim voltak ezzel az ötlettel kapcsolatban, és a konzultációk során is azt a visszajelzést kaptam, hogy 'mi lesz, ha nagyon unják majd a csoporttársak..". Az ötletet ugyan nem vetettem el, de ezek után nagyon sok energiát fektettem abba, hogy ez a kiselőadás jól sikerüljön, élvezetes és látványos legyen, ne legyen benne túl sok/ túl kevés információ, és az időkeretbe is beleférjek. Így most már utólag visszanézve azt gondolom, hogy lehet, hogy nem kellett volna ekkora hangsúlyt fektetni a kiselőadásra magára. Ugyanis a problémák nem az előadással voltak, hanem azzal, hogy utána hogy dolgoztatom fel a hallottakat a csoporttársaimmal. Csináltam egy kis kérdőívet erre a célra. A feladatokat/kérdéseket nagyon nehéz volt kiválasztani, de ezzel sem volt probléma. A gond azzal volt, ahogy ez az órán lezajlott. Lehet nem zongoráztam magamban végig elégszer/ elég jól a csoportmunkát, amiben a teszteket megoldották a csoporttársaim, de tényleg egyáltalán nem úgy sült el, ahogy elterveztem. Elég nagy volt a fejetlenség már a feladatok szétosztásánál is, amikor a többieknek kellett kijönni és beírni az e-mail címüket, ahova a kérdőív linkjét aztán elküldtem. Legközelebb előre kiosztom ilyen esetben a linkeket, hogy ne az órából vegye el az időt. Aztán, mivel arra voltam kíváncsi, hogy mennyi maradt meg az előadásomból, nem szerettem volna, ha a teszt megoldásait a csoporttársaim kiguglizzák vagy kiwikizik, Mégis ez történt. Erre nem gondoltam, és utólag jutott eszembe, hogy ezt előre tisztáznom kellett volna a többiekkel. A kész tesztek értékelése is több idő volt, mint terveztem, és közben elvesztettem a figyelmet is. Ezenkívül voltak kisebb technikai malőrök is. Például hirtelen nem jutott eszembe, hogyan lehet lekicsinyíteni a képernyőt (pedig amúgy nagyon is jól tudom), és szintén nem jutott eszembe bekapcsolni a hangszórót a videó alatt, amit mutattam. Ezeket az izgulás számlájára írom. A produkciómról videó is készült, amin szembesültem azzal, amit kritikaként is megkaptam az óra végén: sosem vittem le a hangsúlyt a kiselőadásom alatt. Nekem ez abszolút nem tűnt fel, de a jövőben figyelni fogok rá. (hozzáteszem, hogy ez valószínűleg azért volt, mert féltem, hogy sok időt fog elvenni a kiselőadás, és nagyon sietni akartam vele..) Az is hiba volt még, hogy nem emeltem ki eléggé a győztes csoportot, és nem értékeltem mindenkit. A hibák ellenére viszont nagyon jól éreztem magam az órán. Tetszett, hogy végre egy életszerű helyzetben is kipróbálhatom magamat, és az is tetszett, hogy mindenki rám figyelt és aktívan részt vettek az órán. Tudom, hogy az iskolában majd nem mindig lesznek ilyen együttműködő tanítványaim, most mégis nagyon hálás voltam érte. Jól esett az érzés, hogy tudást adhattam át, aminek az eredményét én magam is megtapasztaltam. Összességében tehát elmondhatom, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem, nagyon sok jó tanácsot kaptam a többiektől, amikre figyelni is fogok a jövőben. Ez volt az első ilyen jellegű megmérettetésem, ahhoz képest pedig szerintem nem volt azért rossz. A mikrotanításommal kapcsolatban készítettem is egy szófelhőt, amit itt láthattok.

Digitális történetmesélés

Ezen a héten a feladat digitális történetmesélés volt. El is készítettem a beszámolómat, egy filmet, egy korábbi élményemről: a februári macskakiállításról, amin részt vettem. A filmet a Windows Movie Maker szoftver segítségével készítettem el. Mikor ismerősöknek meséltem, hogy melyik szoftvert használom a film elkészítéséhez, elborzadtak azon, hogy ezt használom (merthogy minden más, amit ismernek, jobb ennél). Viszont mivel nekem még sosem volt tapasztalatom semmilyen filmkészítő programmal, úgymond teljesen új vagyok a digitális történetmesélés világában, és nem tudtam semmihez sem viszonyítani. A film készítése viszonylag gördülékenyen ment számomra. Egyedül a szövegek szerkesztésekor akadt problémám azzal, hogy eltűnt, mikor formázni akartam, vagy nem látszott a formázás, csak akkor, amikor lejátszottam a kész filmet. Ezenkívül nehézséget okozott még a narráció és a videó összeegyeztetése. Nagyon hosszú és fáradtságos feladat volt, hogy a felvett anyaghoz igazítsam az egyes képek vetítési idejét. A narráció készítése ezen kívül még tanulságos is volt számomra. Nem szoktam kívülről gyakran hallani a hangomat, és az első próbálkozást visszahallgatva meglepődve tapasztaltam, hogy bizony kicsit pöszén beszélek. Ezt még pár felvételen keresztül próbáltam korrigálni, és a jövőben próbálok jobban odafigyelni arra, hogy hogyan beszélek (esetleg csak úgy készítek majd pár hangfelvételt). 

Úgy gondolom, hogy az iskolában nagyon jól lehetne alkalmazni ezt a programot. A diákok ugyanis tapasztalataikat, személyes történeteiket látványosan adhatják elő. Bennem is jó érzést keltett, hogy a feladat befejeztével olyan érzésem volt, hogy most "alkottam valamit", ezért gondoltam arra, hogy a diákok is élveznék az iskolában, ha ilyen módon dolgozhatnának fel egy-egy projektet. 
Ezek tehát a digitális történetmeséléssel kapcsolatos tapasztalataim és meglátásaim, magát a produktumot pedig itt tekinthetitek meg.

Socrative vs. Redmenta

Erre a hétre a Socrative és a Redmenta programot kellett összehasonlítani egy ábra segítségével, melyet itt láthattok.

Socrative kilépő kártya

Íme a kilépő kártya, melyet a Socrative-os órával kapcsolatban készítettem:

1. Az adott órán megismert, megtárgyalt, számomra fontos GONDOLAT vagy ÉRZÉS:

Az órán egy "kis" ízelítőt kaphattunk az orosz kultúrából. Az előadás ráébresztett arra, hogy mennyire különböznek az emberek. És itt most nem csak az oroszokra gondolok most, hanem például azokra az osztályokra, amikben én majd a jövőben tanítani fogok. Mindegyik gyereknek megvan a maga múltja, saját szokásai, ahogyan erről egy mondás is létezik a magyarban: "Ahány ház, annyi szokás." Úgy gondolom, hogy a tanárnak éppen ezért szociálisan nagyon érzékenynek kell lennie. Példának okán, lehet, hogy olyan megjegyzést tesz az órán, vagy olyan feladatot ad, ami egyeseknek az osztályban sértő lehet, vagy egyszerűen nem tudnak hozzá szólni majd. És ahhoz, hogy erre én, mint tanár fel legyek majd készülve, rengeteg gyakorlás vár még rám.

2. Az adott órához kapcsolódó KÉRDÉS:

Az előadása alatt Ádám személyes véleményt és történetet is megemlített. Úgy gondolom, egy-egy történet/vélemény érdekessé, árnyaltabbá teheti az órát. De vajon mi a határ? Meddig lehet elmenni ezekkel a dolgokkal, hogy ne menjen az óra kárára? 

3. Az adott órához kapcsolódó SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS, ÉSZREVÉTEL:

Az előadás önmagában nem egy "rossz" módszer, csak egy a többi közül. Ha jókor, jó helyen (és jól) használja az ember, és esetleg más módszerekkel kombinálja, akkor hatékony, élvezetes órát tarthat a segítségével. Az órába ágyazott előadás viszont úgy gondolom, hogy nem jól sült el, és ez köszönhető a ciril betűknek, a hosszú szövegeknek a dián, az előadás módjának, valamint annak, hogy túl sok információt próbált magába foglalni.

SMS a quizletről

Naneszivass h nemtudod bevagni azt a par angol szot LOL Tudoden hogy kaptam otost?QUIZLETRULEEZ!!4Demost komolyan..sztemcsekkold majd le tokjo cuccok vannak,szinte jatek a magolas:3

Mini digitális tananyag a Smart Notebook program segítségével

Erre a hétre egy mini digitális tananyagot készítettem a felhők osztályozásáról, melyet ezen a linken lehet megtekinteni.

Prezi

Ezen a héten a feladat egy előadás készítése volt, a prezi.com segítségével. Mivel ebből a témából tartottam órát, szeretnék az erre összeállított prezire reflektálni. Az órán elsődlegesen az volt a célom, hogy bemutassam a többieknek, hogyan tudunk jól szemléltetni a prezi segítségével (amellett, hogy az amerikai ünnepeket tárgyaltam a prezim segítségével).

Előtte jómagam még sosem használtam ezt a technikát bemutató készítésére (mert ez egészen idegennek és macerásnak tűnt a klasszikus powerpointhoz képest), de amint elkezdtem a munkát, rögtön tetszett és rendkívül sok lehetőséget láttam benne. Egyrészt, a szerkesztés nem volt olyan bonyolult, mint azt vártam. Nagy segítséget jelentett a végtelen vászon, és az, hogy bármekkorák lehetnek egymáshoz viszonyítva az elemek (keretek, képek), amiket fel szeretnék használni. Innen jött az az ötlet is, hogy Halloween-i képen, a viszonylag kicsi tök szemébe beleszúrjak távolról először abszolút nem is látszó képet. Időközben arra is rájöttem, hogy a kereteket még többféleképpen el tudom helyezni a bemutatóban, így született meg az a kép, ahol a télapó kezében az általam beszúrt kis szövegdobozt 'olvasgatja'. A prezi abban is nagy segítséget nyújtott, hogy hogyan találjam ki az egész előadásom koncepcióját, milyen logika alapján menjek végig a különböző ünnepeken. Ugyanis vannak előre elkészített egyszerű és összetett keretek, amik egy kis átalakítással rögtön az ember kezébe adják a megoldást, és nagyban lerövidítik a munkát. Egy ilyen séma segítségével állt össze az, hogy minden hónap egy kör  alakú keret, és ezeken végighaladva megy előre az előadás. Ugyanígy segít a testreszabás fülön belül megtalálható, előre elkészített témákra is. Ha kiválasztasz egyet közülük, már nem kell aggódnod azon, hogy az előadásodban majd az egyik szín nem fog látszani a másik miatt, ugyanis direkt úgy vannak összeállítva a témák, hogy ez ne okozzon problémát. A két dolog viszont, ami a szerkesztésnél sokszor bonyodalmat okozott nálam, az az volt, hogy nem sokáig nem jöttem rá, hogy ha ránagyítok egy keretre akkor nem fogom tudni kijelölni a szélét. Ezenkívül az is problémát okozott, hogy ha egy nagyobb keretet akartam kitörölni, akkor a prezi automatikusan kitörölte azokat a kisebb kereteket, amelyek a nagyobbakon belül voltak. Sok próbálkozás után jöttem csak rá ugyanis, hogy előbb ki kéne húzni a nagy keretből a kicsit, és akkor nem törlődik. Szerencsére mindig kéznél volt a visszavonás gomb, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.  Az még tetszett a szerkesztésnél, hogy könnyű volt megtervezni az útvonalat, ott is egyszerűen arrébb lehet vinni egy-egy pontot, ha variálni szeretnénk rajta. Továbbá, nagyon sok mindent be lehet szúrni (videó, kép, fájl, szimbólum stb.), ami tovább színesítheti az előadást. Amit nem használtam egyáltalán a szerkesztésnél, az a "kedvenc" opció, ugyanis egyszerűbbnek találtam a klasszikus copy-paste módszert, ha olyan dolgot szerettem volna beszúrni, amelyhez hasonlót korábban már használtam. Tehát összegezvén a prezi használatáráról lévő benyomásaimat, úgy gondolom, hogy a megoldás már félig az ember kezében van, neki pedig csak annyi a dolga, hogy szabadon engedje a kreativitását, cserébe pedig egy látványos, dinamikus előadást kap kézhez, amivel könnyen élvezetessé lehet tenni egy foglalkozást (tanárok esetében természetesen egy tanórát).

Utolsó gondolatként pedig szeretnék pár megjegyzést tenni a prezik megosztásáról. Úgy gondolom, hogy a mai világban (pontosabban a nyugati kultúrában) túlhangsúlyozzák a plagizálás problematikáját. Éppen ezért tetszik az a megoldás, hogy bárki szabadon megtekintheti, ötleteket meríthet mások elkészített prezijeiből (azokéból, akik nem fizetős fiókot hoztak létre). Persze ezzel nem azt mondom, hogy etikus más ötleteit elrabolni, csak azt, hogy a tudásnak szabadabbnak kéne lennie, és ilyen módon másoktól tanulva fantasztikus dolgokat érhet mindenki.Tehát ebben a kontextusban, mindenki képes lehet arra, hogy profivá váljon a prezik készítésében.

Gondolattérkép Magyarország fontosabb településeiről

Create your own mind maps at MindMeister

Erre a hétre egy tanított vagy tanítani kívánt témához kellett gondolat- vagy fogalomtérképet alkotni, úgy, hogy az teljes témát lefedje. Ezen kívül kritériumként szerepelt, hogy a fa legalább 3 mélységű legyen és legalább 20 levéllel rendelkezzen. Az én gondolattérképem Magyarország fontosabb városaiból községeiből áll, és hogy ezek a települések milyen szempontból kiemelkedőek az országban. Mindezt a térkép hierarchikus rendszerben ábrázolja. Ebből a szempontból igencsak kézenfekvő volt a készítésnél az "org chart" elrendezést kiválasztani. Így nem csak azokat az információkat tudjuk meg a térképről, hogy miért fontosak, hanem azt is, hogy milyen közigazgatási egységbe (megye, régió) sorolhatóak. Plusz, mindegyik településnél link visz a google maps-re, így azt is megtudhatjuk, hol helyezkedik el a település. Ezenkívül több településnél szerepel kép, ami tovább segít abban, hogy egyes fontos tulajdonságaikat hozzárendeljük a településekhez. Úgy gondolom, hogy egy ilyen gondolattérkép kitűnően rendszerbe tudja szedni a társadalom-/gazdaság-/településföldrajzról tanulók tudását, és egyben színesebbé, izgalmasabbá teszi azt. A mindmeister erősségének tartom, hogy különféle elrendezéseket lehet kiválasztani, illetve nagyon megkönnyítik a szerkesztést az előre létrehozott témák. Szintén jó, hogy a levél címe alapján automatikusan rá tud keresni a program a google-n a szóra (vagy akár a youtube-on a videóra), és rögtön be is szúrja azt. Ezzel viszont azért kell vigyázni, mert ha nem vagyunk biztosak abban, hogy hogyan is néz ki a dolog, ami a levélen szerepel, akkor rossz képet kaphatunk kézhez, és nem vesszük észre.Igaz, hogy ebben a feladatban most nem releváns, de nagyon tetszik az is a programmal kapcsolatban, hogy egyszerre többen is tudnak szerkeszteni egy adott gondolattérképet, és kommentálni azt (illetve szavazni rá). Ezekkel a lehetőségekkel csoportmunkára is kiváló lehet a mindmeister.

Virtuális kirándulás Budapesten

Erre a hétre egy virtuális tanulmányi kirándulást terveztem meg a Google Tour Builder segítségével. Helyszínként Budapestet választottam, mert úgy gondolom, hogy érdekes és szórakoztató úticél, ugyanakkor pedig fontos, hogy a diákok minél többet tudjanak meg a fővárosról. Ha budapesti diákokról van szó, akkor is ideális választás Budapest, ugyanis nem mindenkinek, nem mindig nyílik alkalma rá, hogy végigjárja a várost, főleg nem a diáktársaival együtt.

Budapest éjjeli panorámája

Annyiban más lenne azonban a program budapesti diákok esetében, hogy nem kellene feltétlenül éjszakai szállást szervezni a kirándulásba (ahogyan az az én példámban szerepel). A helyszíneket úgy igyekeztem kiválogatni, hogy legyenek benne mind társadalmilag, kulturálisan és történelmileg fontosak is. Ezenkívül fontos szempont volt a természetközelség és a könnyed szórakozás is. Úgy gondolom, hogy ideálisan egy ilyen kirándulásra két nap elegendő, ugyanis egy nap alatt ez a program nagyon tömény lenne, egész nap csak rohanni kéne, és ez az élmény rovására menne. Ennyit tehát bevezetésképpen, a virtuális kirándulást ezen a linken lehet megtekinteni.

Óraterv részlet készítése, egy kis reflexióval

Eheti feladatként azt kaptam, hogy készítsem el egy óravázlat részletét, arra vonatkozóan, hogy milyen módon tudnék tananyagot beépíteni az órába, egy általam megismert digitális tananyagtár segítségével. Én a digitális tananyagtárként a videótárat, azon belül pedig az Európai Unió témáját választottam. A tananyagot ezen a linken láthatjátok, az óraterv részletét pedig itt fent.

Úgy gondolom, hogy a pedagógiai tervezés fontosságához nem fér kétség, hiszen ez az alapja annak, hogy egy eredményes tanórát lehessen tartani. A kezdetekben (mint ahogy most nekem) egészen lassan megy a tervezés, ám a továbbiakban a korábbi terveket újra fel lehet használni, kiegészíteni a saját tapasztalatokkal, így jobbá téve azt. Az újrahasznosítás továbbá magát a tervezés folyamatát is lerövidíti.

Számomra a tervezésben az a legnehezebb, hogy eldöntsem, melyik módszert alkalmazzam, és arra mennyi időt szánjak. Úgy gondolom, hogy az idő behatárolása a legnehezebb feladat, mivel az óra közben bármi közbe jöhet (sok kérdés a tanulóktól, esetleg technikai problémák). Az eszközök kiválasztása számomra a legkönnyebb, mert ma már annyiféle eszköz áll a pedagógusok rendelkezésére (mind digitális, mind hagyományos), hogy azokból már igazán nem nehéz kiválasztani egyet.

Az általam megtervezett óraterv részletben egy Európai Unióról szóló videó megnézése szerepel, úgy hogy előzetesen a tanulók csoportokba rendeződnek, illetve a csoporttagok megbeszélik, hogy ki milyen témára figyeljen majd tüzetesebben a videóban. A témákat én osztanám ki, esetleg papírfecnin. Így elérem azt, hogy ne csak egy ember figyeljen a csoportból a videó alatt, és folyamatos legyen a figyelem, ugyanis koncentrálni kell arra, hogy kinek mikor jön a témája. A videó megtekintése után pedig egy játékos versenyt szerveznék a csoportok közt, így növelve a motivációt.

De ahogy a mondás tartja: "Ember tervez, Isten végez." Tehát az olyan óraterv, mint amit én összeállítottam, lehetséges, hogy korántsem úgy fog lezajlani élőben, mint ahogyan én azt gondoltam. Egy mód van tehát: ki kell próbálni, tapasztalatokat levonni, és felhasználni őket a jövőben.

Digitális tananyagtárak: Az Európai Unió (földrajz)

A feladat szerint 3 digitális tananyagtárban (SDT, zanza, videotanár) kellett rákeresni ugyanarra a témára az egyik szaktárgyadban, és megállapítani, hogy milyen módon építhető be az órába, milyen előnyei/hátrányai lehetnek, illetve szükséges-e változtatni a tananyag megjelenésén, illetve tényanyagán. Én a földrajzot, azon belül pedig az Európai Uniót választottam témaként.

Az elemzést a sulineten található anyaggal kezdtem. Itt a temérdek találatot a témában többféle szűrővel sikerült lepontosítanom, így jutottam el az Európai Unióról szóló tananyaghoz a tudásbázisban. A forrás szöveges, nagyon tömör, jól összefoglalja mindazt, amit az Európai Unióról tudni kell. Éppen ezért egy összefoglaló órán, dolgozat előtt kitűnően fel lehetne használni, főleg azért, mert van még hozzá egy kis fogalomtár, illetve tesztes faladatsor is. Előnye, hogy nagyon jól vannak benne rendszerezve az ismeretek, amiket egyből le  is lehet ellenőrizni. Ugyanakkor a tömör szövegben lehetne kiemelőt használni, hogy még jobban észrevehetőek legyenek, illetve megmaradjanak a főbb támpontok.

Az elemzésemet a zanzán lévő, Európai Unióról szóló tananyaggal folytattam.Itt nagyon tetszett, hogy letisztázták, milyen előzetes tudás szükséges az anyag megértéséhez, és mi a cél a feldolgozással. Éppen ezért ezt az anyagot inkább egyéni feldolgozásra ajánlanám, és nem órai feldolgozásra. Habár a videó nagyon igényes és szemléletes, kitűnően fel lehet vele kelteni az érdeklődést. Hátránya viszont, hogy néha túl gyors, a grafikonokon például nem időzik el túl sokat. Erre megoldás lehet, ha bemutatáskor néha-néha megállítjuk, és visszakérdezünk a hallottakról, illetve magyarázunk, majd a végén a videóval kapcsolatos feladatot osztunk ki a tanulóknak.

Az elemzésemet a harmadik, utolsó forrással zártam: a videotanáron található Európai Uniós tananyaggal. Itt egy videóhoz kapcsoló tesztet lehet kitölteni. A videón nagyon szépen vannak vázlatpontba szedve a különböző adatok és történések, azonban elég száraznak tűnik a tananyag, mert kevés benne az ábra és a narrátor hangja monoton. Éppen ezért gondolom azt, hogy nem lenne túl szerencsés bevinni egy ilyen videót tanórára (a tanulók már második percben elvesztenék a fonalat a sok adat miatt, a harmadik percben pedig a padon fetrengve aludnának a monoton hang miatt). Azonban nagyon jó ötletnek tartom a kitöltött tesztek statisztikáját, amit a videó mellett lehet megtekinteni. Ezzel versenyt lehet rendezni a tanulók körében, és a legjobbakat jutalomban részesíteni.

Összességében tehát mindhárom forrást nagyon jól  és válztozatosan lehetne alkalmazni egy földrajzórán, kisebb nagyobb átalakításokkal.

A digitális kompetencia fejlesztése angolban

A NAT digitális kompetenciára vonatkozó részének áttekintése után egy hármas csoportot alakítottunk ki órán közös szakunk, az angol alapján. Eztán közösen megbeszéltük, hogyan lehetne fejleszteni a a tanulók digitális kompetenciáját ezen a tárgyon belül, és változatos eredményekre jutottunk.

Első ötletként felmerült, hogy alakítsunk ki egy internetes tanulócsoportot, mint amilyen például a wikispace, vagy az órán használt MEP. Tehát egy ilyen felületen, a regisztrációt követően a diákokra várna heti egy feladat, amit internet vagy számítógép segítségével kellene elvégezniük, a felületen megjelölt határidőre. Konkrét feladatként lehetne adni egy-egy angol nyelvű könyv ismertetőjének, vagy egy angol nyelvű film kritikájának megírását.

A következő lehetőség digitális kompetencia fejlesztésére az angol nyelvi szaktárgyon belül, hogy a tanulók quizlet feladatok hoznak létre csoportokban, és ezeket adják át egymásnak megoldásra.

Továbbá felmerült az óra anyagához kapcsolódó videók nézése házi feladatként, ahol pluszban ki kéne próbálnia a tanulónak, hogyan kapcsolja ki-be a feliratot az adott videón. A youtube-on elérhető Ted Talks videók tökéletesek lehetnek erre a feladatra.

Végül, de nem utolsó sorban szóba jött, hogy a tanulók felkereshetnének különböző angol nyelvű hírportálokat, digitális újságokat, stb. (pl. BBC News), és ezeken böngésznének különféle témákban.

Tehát az órai csoportmunka során arra jutottunk, hogy számos formája van annak, hogy az angol szaktárgyon belül fejlesszük a tanulók digitális kompetenciáját, többek között internetes tanulócsoporttal, online kitölthető kvízekkel, különböző hírportálokkal és videókkal.