Bemutatkozó

A nevem Rédei Katalin, és immár harmadik éve vagyok osztatlan tanári hallgató, angol-földrajz párosítással. Igaz, hogy annak idején, a felvételi eljárás során szinte majdnem mindenféle szakpárosítás közül lehetett választani, mégis sokan néznek rám furán az angol-föci miatt. Általában a következővel érvelnek: "Hogyan lehet valaki egyszerre bölcsész és természettudós?" Azt valóban el kell ismernem, hogy az ingázás a Lágymányosi Campus, az Astoria és a Kazinczy utca közt néha megerőltető, de itt most nem erről van szó. Számomra ez a felállás teljesen természetes. Ugyanis azzal a céllal vágtam neki az utamnak, hogy egyszer majd képes leszek angolul tanítani a földrajzot. Amellett, hogy megtanulom angolból és földrajzból azt, amit kell, felmerül a kérdés, hogy hogyan fogom átadni a megszerzett tudásomat a gyerekeknek. Erre pedig a pedagógia tudománya adja meg a választ.

Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen a mai világban, hogy egy tanár rugalmas legyen, hiszen szinte percről percre változik minden. És ezzel a felgyorsult tempóval lépést tartani embert próbáló feladat. Az alkalmazkodás egyik oldala az emberi kapcsolatokban mutatkozik meg. Ahogy azt a mondás is tartja: Ahány ház, annyi szokás. Minden gyereknek megvan tehát a saját múltja, kulturális háttere, amit a tanárnak figyelembe kell vennie a sikeres tanítás/tanulás érdekében. Ehhez pedig sok-sok munka és koncentráció szükséges. Az alkalmazkodás másik oldala a tanítási eszközök használata. A technológia fejlődése ugyanis a világgal együtt gyorsult fel. Ma már digitális eszközök egész tárháza áll a tanár rendelkezésére. Ezzel természetesen nem azt szeretném mondani, hogy minden órát a "digitalitás" jegyében kell tartani, sőt, úgy gondolom, hogy ez nem is tanácsos. Viszont vannak olyan momentumai  a tanításnak/tanulásnak, ahol egy-egy szoftver vagy más eszköz nagyon hasznos lehet.

Tehát, összességében úgy gondolom, hogy a szakmai tudáson kívül a legnagyobb hangsúly az egyensúlyon kell, hogy legyen. Ezek az én gondolataim, ez a tanítási filozófiám.