A mikrotanításomat 2015. október 15-én tartottam, a prezi használatáról. A bemutató második felét tartottam én, amikor már a csoporttársaim megismerkedhettek ezzel a szoftverrel, nekem pedig az volt a feladatom, hogy megmutassam, gyakorlatban hogyan lehet alkalmazni ezt a programot. A tanítás során számos tapasztalatot szereztem, voltak jó és rossz benyomásaim egyaránt ezzel kapcsolatban. Először is azzal kezdeném, hogy mikor elkezdtem tervezni az órát, nagy gondban voltam azzal, hogy kiválasszam, hogyan lehetne megmutatni a prezit. A programból kifolyólag ugyanis szinte adott volt, hogy csináljak egy kiselőadást a segítségével. Nekem is voltak aggályaim voltak ezzel az ötlettel kapcsolatban, és a konzultációk során is azt a visszajelzést kaptam, hogy 'mi lesz, ha nagyon unják majd a csoporttársak..". Az ötletet ugyan nem vetettem el, de ezek után nagyon sok energiát fektettem abba, hogy ez a kiselőadás jól sikerüljön, élvezetes és látványos legyen, ne legyen benne túl sok/ túl kevés információ, és az időkeretbe is beleférjek. Így most már utólag visszanézve azt gondolom, hogy lehet, hogy nem kellett volna ekkora hangsúlyt fektetni a kiselőadásra magára. Ugyanis a problémák nem az előadással voltak, hanem azzal, hogy utána hogy dolgoztatom fel a hallottakat a csoporttársaimmal. Csináltam egy kis kérdőívet erre a célra. A feladatokat/kérdéseket nagyon nehéz volt kiválasztani, de ezzel sem volt probléma. A gond azzal volt, ahogy ez az órán lezajlott. Lehet nem zongoráztam magamban végig elégszer/ elég jól a csoportmunkát, amiben a teszteket megoldották a csoporttársaim, de tényleg egyáltalán nem úgy sült el, ahogy elterveztem. Elég nagy volt a fejetlenség már a feladatok szétosztásánál is, amikor a többieknek kellett kijönni és beírni az e-mail címüket, ahova a kérdőív linkjét aztán elküldtem. Legközelebb előre kiosztom ilyen esetben a linkeket, hogy ne az órából vegye el az időt. Aztán, mivel arra voltam kíváncsi, hogy mennyi maradt meg az előadásomból, nem szerettem volna, ha a teszt megoldásait a csoporttársaim kiguglizzák vagy kiwikizik, Mégis ez történt. Erre nem gondoltam, és utólag jutott eszembe, hogy ezt előre tisztáznom kellett volna a többiekkel. A kész tesztek értékelése is több idő volt, mint terveztem, és közben elvesztettem a figyelmet is. Ezenkívül voltak kisebb technikai malőrök is. Például hirtelen nem jutott eszembe, hogyan lehet lekicsinyíteni a képernyőt (pedig amúgy nagyon is jól tudom), és szintén nem jutott eszembe bekapcsolni a hangszórót a videó alatt, amit mutattam. Ezeket az izgulás számlájára írom. A produkciómról videó is készült, amin szembesültem azzal, amit kritikaként is megkaptam az óra végén: sosem vittem le a hangsúlyt a kiselőadásom alatt. Nekem ez abszolút nem tűnt fel, de a jövőben figyelni fogok rá. (hozzáteszem, hogy ez valószínűleg azért volt, mert féltem, hogy sok időt fog elvenni a kiselőadás, és nagyon sietni akartam vele..) Az is hiba volt még, hogy nem emeltem ki eléggé a győztes csoportot, és nem értékeltem mindenkit. A hibák ellenére viszont nagyon jól éreztem magam az órán. Tetszett, hogy végre egy életszerű helyzetben is kipróbálhatom magamat, és az is tetszett, hogy mindenki rám figyelt és aktívan részt vettek az órán. Tudom, hogy az iskolában majd nem mindig lesznek ilyen együttműködő tanítványaim, most mégis nagyon hálás voltam érte. Jól esett az érzés, hogy tudást adhattam át, aminek az eredményét én magam is megtapasztaltam. Összességében tehát elmondhatom, hogy nagyon sok tapasztalatot szereztem, nagyon sok jó tanácsot kaptam a többiektől, amikre figyelni is fogok a jövőben. Ez volt az első ilyen jellegű megmérettetésem, ahhoz képest pedig szerintem nem volt azért rossz. A mikrotanításommal kapcsolatban készítettem is egy szófelhőt, amit itt láthattok.
